Content area
Full Text
A nosztalgia egyéni és közösségi aspektusainak társadalomtudományos elemzése nemcsak az egykori én iránti vágy vagy a privát és a közösségi ellentmondásának kiemelését helyezi középpontba, hanem általánosságban beszél a múlt újragondolásáról és elbeszélhetoségérol. A nosztalgiát narratív szervezoelemként muködteto médiaszövegek textuális és rituális funkciókkal telítodve hozzák létre a temporalitás olyan metaterét, amelyben kép és szöveg a nosztalgikus tapasztalat létrehozásának szolgálatába áll. A nosztalgia egyéni és társadalmi tapasztalatának rögzítése gyakran válik térszeruvé, ellentmondva ezzel mindkét médium hagyományos muködésmódjának. A nosztalgia topográfiája a múltat nemcsak idoben, hanem térben is elbeszélhetové teszi, az otthonosságot a bejárhatósággal ötvözve. Tanulmányunkban a populáris kultúra regiszterébe tartozó különféle médiaszövegeken keresztül azt szeretnénk bemutatni, miként osztja fel a nosztalgia újra az idot a jelenben, fogyasztási gyakorlatokon keresztül megkonstruált fiktív és az ezzel folyamatosan ütközo történeti múlt keresztmetszetében. A nosztalgiagyakorlatok elemzésére választott terepet az 1960-as évek és azok nosztalgikus médiamegjelenítései jelentik. Az egyik esetpélda 1968 megjelenítése a kortárs divat médiatermékeiben (foként a Gucci divatház tartalmaiban), a másik George Lucas American Graffiti (1973) címu filmje, amely az 1970-es években készült, az 1960-as években játszódik, stilárisan pedig az 1950-es éveket idézi meg, egy eleve nosztalgikusnak felépített narratívában.
Kulcsszavak: Amerikai Egyesült Államok, divat, emlékezetpolitika, Franciaország, hidegháború, kulturális emlékezet, mediális emlékezet, mozgókép, társadalmi nosztalgia, tömegkultúra, tömegkultúra-kutatás
Abstract in English
Questions raised by the analysis of individual and collective aspects of nostalgia in the social sciences have focused not only on the desire for our former self or on the contradiction between collective and individual remembrance, but also, more generally, on what patterns are behind the rethinking and narrating of the past. Media texts structured around nostalgia as a narrative organising element, saturated with textual and ritual functions, create a metaphor for temporality in which images and texts produce a nostalgic experience. The recording of the individual and social experiences of nostalgia often acts in a spatial manner, which is inconsistent with the traditional modus operandi of both mediums. The topography of nostalgia narrates the past not only in time but also in space, combining homeliness with walkability. In this paper we want to show how nostalgia redistributes time through a variety of media texts coming from mainstream popular culture where in our consumption practices a fictitious past continually collides with a contradictory historic one. The field of analysis of...
