Content area
Abstract
1987-ben IV. éves hallgatóként Döbröntei Nóra barátommal lehetőségem volt az EASA-n (Európai Építészhallgatók Nemzetközi Konferenciája) Work Shopot vezetni. Az az évi témának Építészet és Természet volt kijelölve. Már a helyszín is idilli volt: Finnország tóvidéke, a Putikko nevű falucska néhány lakossal tízezer tó közepén. A mi témánk, amit a konferencia tárgykörén belül elfogadtak, „Vissza a természetbe!" volt. Tizenegy különböző európai hallgatótársammal együtt megterveztünk, majd megépítettünk egy tutajt, amivel 3 napon át (2 éjszaka!) eveztünk a finn tóvidéken, Putikko környékén. Eredeti terveim szerint meztelenül indultunk volna útnak, minél kevesebb civilizáció szülte segédeszközzel. Azaz balta, gyufa, kés és egymás lett volna a társaságunk. Azután a helyiek elmondták, hogy július dacára a finn nyár rövid, és kevés hó is esik J, úgyhogy nemcsak a ruhát, hanem még hálózsákot is ránk erőltettek, kb. 5 kg krumpli, 40 tojás és egyebek (térkép, iránytű) kíséretében. Így alakulnak át az első, eredeti gondolatok a tervezés kapcsán is… A konferenciáról tudósító sajtó (Helsinki Sanomat) így is elnevezte csoportunkat the survival group, azaz a túlélő csapatnak. A tutajozás még így is komoly kihívás volt, azonban igazán kalandosnak a lakatlan szigeteken az esti fészeképítést tartottam, a táplálék biztosításával fűszerezve! Szigorú tiltásom ellenére két csoporttag is alkoholt csempészett fel a tutajra, mely nedű utóbb jó szolgálatot tett. Megfigyelni és megpróbálni újra – elmélyülten értékelni – az ember és természet kapcsolatát a civilizáció vívmányai nélkül. Visszatérve, a tapasztalatok nyomán, más szemmel telepíteni egy épületet, mely végső soron egy emberi fészek a natura szövetén. Most, közel 30 évvel később is még keresem a megfelelő választ erre a minden megbízásnál más és más feltételrendszerű kérdésre – váltakozó sikerrel! Az akkori vágyam nem csillapodott, és csodálattal adózom a környezetemben megépült sikeres példáknak, mint például a Hotel Kikelet. A pionírok mutatják, sőt törik, tapossák ki azt az utat, amelyen később a többi halandó biztonságosan járhat. A pionírok sokszor elbuknak, küzdelmük nemes és gyakran véráldozattal jár, ha azonban sikerre jutnak, nevüket méltán őrzi az utókor. Ilyen úttörő gondolat nyomán született 1935-ben „a Mecseki Középmagaslatú Üdülőszálló" – mai nevén a Hotel Kikelet. Mint általában, most is több körülmény és személy kedvező összjátéka kellett a sikerhez. Kellett egy kitűnő polgármester, dr. Nendtvich Andor (1867– 1951), aki több mint 30 éven át, köztük zivataros évtizedeken keresztül, volt Pécs város vezetője. Kellett egy sikeres tervpályázat, ahol olyan alkotó építészek aspiráltak, kiknek neve ma is fényes csillagként ragyog a modern építészet egén. Lauber László, Visy Zsolt, ifj. Nendtvich Andor. Kellett egy jól működő hivatal, olyan építési osztályvezetővel, akit Dulánszky Jenőnek hívtak, a város főmérnöke, ki oroszlánrészt vállalt a csodálatos helyszín kiválasztásában – és később az épület teljes megvalósításában is. És végül, mint mindig, kellett a pénzügyi háttér, ami – ha nem is könnyedén (hiszen ritka az olyan) – megteremtődött, és küszködve, izzadva, de biztosította a megvalósítást. 1936-ban ezzel új fejezete kezdődött Pécs modernkori építészeti életének. Ha keressük az építészet és a környezet harmóniáját mint ideát, akkor a Kikelet 1937-ben korát megelőző letisztult minőségben közelítette meg. Tanulmányunkban bemutatjuk a keletkezés körülményeit, végigfutunk az azóta eltelt közel 80 év megújítási állomásain, és javasolunk egy részben már megvalósult méltó jövőképet. Nekünk, a pionírok utódjainak különös gonddal kell őriznünk az általuk kivívott értékeket, s ha tudunk, felnőni korukat megelőző magasságukig.





