Háromszék Református Templomépítészete

Abstract

A protestantizmus templomépítészete nem kellőképpen feltárt részterülete a hazai építészettörténetnek. Bár egyes emlékek kapcsán monografikus, illetve egy-egy kapcsolódó témakört érintő, áttekintő jellegű feldolgozások és publikációk születtek, mégsem tisztázott ezen épülettípusok kialakulásának és a későbbiekben átalakulásának pontos története. A Kárpát-medence protestáns templomépítészetének felekezetektől független, illetve szélesebb időintervallumban történő vizsgálata rámutat a protestáns közösségek közötti párhuzamokra, mind az építészet, mind a térhasználat szempontjából, valamint átláthatóbbá teszi az egyes korszakok és területek közötti építészeti transzfer folyamatát és okait. Hazánkban különösképpen a türelmi rendeletet megelőző időszak eseményei tisztázatlanok. Az értekezés emiatt a címben is feltüntetett Háromszék részletesebb tárgyalása mellett igyekszik a 17. századi és 18. század első két harmadának protestáns templomépítészetéről alkotott képet korabeli példák bemutatásán keresztül árnyalni. Az értekezésen belül kiemelt szerepet kap a türelmi rendelet kora, mely ez által a 19. század első harmadának hangsúlyosabb bevonását is indokolttá teszi. A 19. század közepétől a múlt századfordulóig épült templomok tárgyalása mind a korábbi templomok átalakítása kapcsán, az új és korábbi épületszerkezetek, épületrészek relációjában, illetve a tipológia változásaival összefüggésben kerülnek bemutatásra. A téma bevezetéseként csupán érintőlegesen jelenik meg a reformáció kora – a 16. század –, illetve a két világháborút körülölelő időszak, mely – erdélyi vonatkozásban – a templomépítészet egymásból építkező hagyományainak megszűnését, átalakulását jelentette. Egy doktori értekezés terjedelmi korlátai miatt a teljes hazai, történeti protestáns templomépítészet összegzésére nem lehetett hivatott, ezért csupán másodlagos célként fogalmazható meg a haza protestáns templomépítészet építészettörténeti összefüggéseinek árnyalása. Az értekezés elsődleges célja a háromszéki református templomépítészet egyedi jellegzetességeinek feltárása, mely – reményeink szerint – igazolja e terület különlegességét. Háromszék kutatását segítették a régió szemszögéből kitekintve a kárpát-medencei protestáns templomépítészetet tárgyalandó további kutatási eredmények, melyek a vizsgálati terület legalább hazai szinten való kontextusának megteremtését is megalapozták. A disszertáció tárgya pontos lehatárolásban az Erdélyi Református Egyházkerület mindenkori Sepsi, Kézdi, Orbai és Erdővidéki Református Egyházmegyéinek református templomépítészete. 1 Ezen egyház-igazgatási szempontú lehatárolás azonban a mai Kovászna megye, 2 illetve a korabeli Háromszék vármegye református templomállományával szinte azonosnak tekinthetők, melyre ez értekezés címe utal. (1. ábra)

Alternate abstract:

The aim of the doctoral dissertation was to review and evaluate the Calvinist churches of the respective Calvinist Dioceses of Sepsi, Kézdi, Orbai and Erdővidéki. The study area is located in present-day Romania, Covasna and Brașov counties, almost identical to the borders of the former Trei Scaune County. The temporal delimitation cannot be given precisely in view of the extensive and diverse construction history of the buildings. However, as the – Calvinist – use and formation of space, as well as the structural historical issues related to the latter were prioritised. The subject of the research can be interpreted until the turn of the 20th century. World War II can clearly be interpreted as a border line in the Calvinist church architecture of Trei Scaune, which can be considered continuous in its traditions, also due to the fact that no new Calvinist church was built in the county until the change of regime. The most important sources of the research are the buildings themselves and the field surveys. A review of surveys, field surveys and parochial archives began as early as 2015 as part of a Scientific Students' Associations research. Between 2016 and 2020, three more former dioceses were added to the research previously limited to the former Sepsi Scaune region. A total of 94 Calvinist churches and houses of prayer were the subject of the research. Finally, the dissertation was prepared following a detailed analysis of 82 buildings. The relevant literature, together with the sources preserved in public and ecclesiastical archives, has made it possible for us to enrich our previous knowledge of the Calvinist churches of the Trei Scaune with new data on the history of architecture and structure. It was also an important goal not only to examine the buildings on their own, as relevant publications have already been published for several buildings. Looking at the territorial contexts and analogies outside the study area, we hope to interpret the church stock of Trei Scaune at least in the Transylvanian context, and to shed light on the regularities of the area and to give a typological overview of the examined church buildings. The dissertation discusses the architectural history of the examined area and building type in chronological order, sometimes describing analogies and then highlighting some topics. The latter aims to interpret the key observations in a broader context. In addition to architectural history, buildings require the involvement of co-sciences - church history, social history, ethnography, art history, archaeology - in addition to architectural history, which the author tried to incorporate into his work the latest or forgotten results. In the dissertation, the author considered it important to examine the Calvinist church architecture of Trei Scaune from the point of view of the architect. Thus, the structural history based on the needs and possibilities of spatial formation, the description of the spatial formation tendencies that can be derived from the use, and the landscape and territorial characteristics became more important.