Content area
Abstract
Ismeretes, hogy a fokhagyma /Allium sativus / gyógyhatással rendelkezik. Több kuşató tanulmányosta a fol hagymakivonatok antibakteriális hatását. Bat a hatásta diellildiosulfidnak, as alkilpoliosulfidben levő instabil könnek, an akroleinnek és sås hasonló telitetion aldehideinek, valamint koniailag nog nem határosott csoportok jelenlétének tulajdo nitottak.
Cavallito és sunkatársai [1] a fokhagymagerendek vingöndenstillációjával, majd ismételt frakcionált deestilló cióval különválasztották as ealitets komponenseket, és megál lapitották, hogy baktériunellones hatást nem, vagy csak igen kis mértékben mutatnak. A szintetikus diallildiosulfid ssin- tén hatástolen volt. Izoláltak azonban egy saintelen folyadé kot, amely sagan antibakteriális hatást mutatott. Hat a vo gyületet, amelynek kéntartalma megközelítőleg 40%, nitrogént és halogént nem tartalaam, allicinnek nevezték el. As ellicin visben kb. 2,5 %-ban oldódik, alkoholiak, benzinnel, éterrel elegyedik, és szárason boolás nélkül nem desztillálható. A tinata kómnitzóny a bört irritáljo, naaga nagyon onlókastet a fokhagymára. Vises oldatának ké hatána kösel ne leges. Al lás kösbon as oldat savancága lassan növekszik, mert boolás követkestében kéndioxid keletkezik, és a baktériumellenes in tás in coökken, Lug hozzáadására a vegyület elliidiosulfidra és elkáliesulfitra boelik, Usersők a savas közegben fejl606 kéndioxåd mennyiségét kvantitative nog is határosták.
As allicin kóuini czorkanotóre solekulaguly céré sok és más analitikai adatok alapján a következő expirikus képletet kapták: 010082. A lugos hidrolisiskor keletkenő dillidiulrid jelenléte alapján feltételesték, hogy a solekulábon 10 összetételű szénhidrogén csoport van.
An allicin lehetséges kémini csorkezetét a követ kező öt képlettel jellemcatók:
A reakció során isolélt vegyes dissulfid/VIII/ magyarázatot adott a pontosabb kémiai szerkezetre, mivel igy a III-IV-V feltételenetu szerkezeteket ki lehetett sárni. Ugyanakkor a reakció as allicin bakteriosstatikus hatásának mechanizmus ra is résutat. A hatásmechanismus assel magyarázható, hogy as allicin a baktérium szaporodásához, növekedéséhes nélkü lözhetetlen ssulfbidril -SH/csoportot tartalmazó fehérje termeszetű anyagok hatását felfüggessti.
As allicin alkálilug hatására bekövetkező inakti válódása as I és II ezerkeseti alternativa slapján jól ér telmezhető, diszproporcionálódás következtében diszulfid és tiolszulfonát keletkezik. As utóbbi vegyületből hasad le lug hatására a kéndioxid. A két lehetséges szerkezet között Small, Bailey és Cavallito [2] oxidációs kisérletek alapján döntöt tek. A diallildissulfid számított mennyiségü organikus per sav hatására as allicinnel minden tulajdonságában megegyező vegyületet adott. As oxidáció szobahőmérsékleten lejátszó- dott, igy a diszulfidhötés felszakadását, illetve átrendező- dését nem vették figyelembe. A kisérlet alapján as allicin szerkezetét egyértelműen az I képletnek megfelelően adták moge Szerők [2] számos alkiltiolssulfinátot állitottak elő a meg felelő dissulfidok persavas oxidációjával. Ezek mindegyike baktériumellenes és gombaellenes hatásu volt. A magasabb ho- sológok a hatás specificitásának növekedését mutatták. As organikus kénvegyületek ezen uj tipusának előállitása megerő- sitette a prototipus, as allicin kéniai szerkezetét is.
weidner és Block [5] egyszerű és vegyes tiolszul- fonátok antimikrobiális hatását vissgálta, kegállapították, hogy az egész tiolosulfonát kötési rendszer részt vess a bektériumellenes hatés kifejtésében, a molekulában lévő elkil és arilcsoportok mindössze nagyságrendi eltérést okoznak a hatáserősségben. A szulfonii- és a asulfenil-csoportok külön külön hatástalannak bisonyultak.
Hirsch, Piantadosi és Irvin [4] mustárnitrogén cao portot tartalmazó tiolasulfínátot állitott elő. Kegállapitot ták, hogy ennek a vegyületnek nagyobb az antibakteriális ha tása, một tumorgátló hatása is van.
Ezekkel a kutatásokkal Vinkler és Klivényi [5] korábban akkor kerültek kapcsolatba, amikor as un, ssulfén savanhidridek /IX/ szerkezetét illetve e vegyületek tulajdon ságait vizsgálták. A szulfénsavanhidrid tipust Zincke [6] és lecher [7] különféle arozás szulfenilkloridok /X/vizes hidrolisisével állitotta elő:





