A Mecsek - Nagykőrös - Debrecen övezet óalpi mezozóos képződményeinek szénhidrogén geokémiai vizsgálata és értékelése az ásványi nyersanyagkutatás szempontjai szerint

Abstract

A Mecsek-Nagykőrös-Debrecen mezozóos övezet a Tisza nagyszerkezeti egység része. A harmadidőszaki üledékes és vulkáni fedő rétegek aljzatában szénhidrogénkutatási tevékenység eredményeként megismert óalpi képződmények a Tethys északi szegélyének részét alkották. A szerkezeti-faciális övezet bonyolult geológiai fejlődési folyamat eredményeként került jelenlegi helyzetébe. A bonyolult és változatos fejlődéstörténet a képződmények szerves geokémiai jellemzőiben is tükröződik.

A szervesanyag tartalom, a Rock Eval pirolízis és a vitrinitreflexió fúrásonkénti vizsgálata és az övezet egészére vonatkozó statisztikai elemzése alapján a Mecsek - észak - alföldi övezet óalpi mezozóos képződményeinek szénhidrogénpotenciálja értékelhető.

A szervesanyag tartalom alapján megállapítható, hogy a finomszemcsés liász és dogger képződmények anyakőzetek. Kimagasló szervesanyag koncentráció jellemzi a toarci és aaleni palás márgákat.

A szervesanyag tartalom elsősorban gázgeneráló tulajdonságú. A pirolízis vizsgálatok bizonyítják, hogy mind a liász, mind a dogger pelitek tartalmaznak kevert, II. - III. tipusú, tehát olajgenerálásra is alkalmas szerves anyagot is.

Az anyakőzet összletek szerves anyaga termikus evolúciójának jelenlegi szintje területenként eltér az övezeten belül, de mindenhol legalább a fő olajgeneráló zónának megfelelő. A termikus érettségben mutatkozó különbségek komplikált tektonikai eseményekre vezethetők vissza. A vitrinitreflexió értékek mélység függvényében történő vizsgálata a mezozóos és a neogén képződmények érintkezésénél több száz, esetenként több ezerméteres üledéklepusztulásra enged következtetni. A lepusztulást a fedő neogén üledékvastagságokból következően területenként differenciált süllyedés követte.

A kevésbé hiányos rétegsorok hőtörténete Waples módszerével modellezhető volt. A számítások arra utalnak, hogy a liász és dogger anyakőzet összletek a jelentős felső kréta süllyedés végén érték el a katagenezis zónáját. Az intenzív szénhidrogéngenerálás időszaka a neogénre tehető.

A diszperz szerves anyag jelenlegi evolúciós állapota szerint a liász - dogger anyakőzet összletek A) jelenleg is aktív anyakőzetek, szénhidrogént generálnak B) érett, effektiv anyakőzetek a katagenezis végső, nedves, vagy szárazgáz generáló szakaszában.

Abstract (AI English translation)

Information popover about translation disclaimer

The Mecsek-Nagykőrös-Debrecen mesozoic zone is part of the Tisza large-scale structural unit. The ancient alpine formations discovered as a result of hydrocarbon exploration in the basement of the Tertiary sedimentary and volcanic overlying layers formed part of the northern edge of the Tethys. The structural-facies zone reached its current position as a result of a complicated geological development process. The complicated and varied development history is also reflected in the organic geochemical characteristics of the formations.

The hydrocarbon potential of the Old Alpine Mesozoic formations of the Mecsek - North - Great Plains area can be evaluated based on the organic matter content, Rock Eval pyrolysis and vitrinite reflection per borehole and the statistical analysis of the area as a whole.

On the basis of the organic matter content, it can be established that the fine-grained lias and dogger formations are source rocks. Toarc and Aalen shale marls are characterized by an outstanding concentration of organic matter.

The organic matter content is primarily gas-generating. Pyrolysis tests prove that both Liassic and Dogger pelites contain mixed, II. - III. type, so organic material suitable for oil generation as well.

The current level of thermal evolution of the organic material of the source rock assemblages varies from area to area within the zone, but is everywhere at least equivalent to the main oil-generating zone. The differences in thermal maturity can be traced back to complicated tectonic events. The examination of the vitrinite reflectance values as a function of depth allows us to infer hundreds, sometimes thousands of meters of sediment destruction at the contact between the Mesozoic and Neogene formations. The destruction was followed by differentiated subsidence depending on the area, as a result of the overlying Neogene sedimentary thicknesses.

The thermal history of the less incomplete layers could be modeled using the Waples method. The calculations suggest that the Liassic and Dogger source rock assemblages reached the zone of catagenesis at the end of the significant Upper Cretaceous subsidence. The period of intensive hydrocarbon generation can be assigned to the Neogene.

According to the current evolutionary state of the dispersed organic matter, the Liassic - Dogger source rocks are A) currently active source rocks, generating hydrocarbons B) mature, effective source rocks in the final wet or dry gas generating stage of catagenesis.