Content area
Abstract
A természetben a telítetlen és többszörösen telítetlen szénhidrogének számos gyökös reakcióban vesznek részt, mint például a légkörben megtalálható szerves anyagok oxidációja vagy a membránokban fellépő oxidatív stressz. A modern kvantumkémiai eljárásoknak köszönhetően, a számításos kémia lehetőséget nyújt, hogy molekuláris szinten is betekinthessünk a makroszkopikus változásba. A számításos kémia hasznos eszköz, például a fontos reakcióutak kiválasztásához, amelyek segítségével egy valószínű reakció mechanizmus javasolható. Ez különösen fontossá válik összetett reakciók esetén, ahol a reakciópartnerek rövid élettartalmúak, mint a gyökös reakciók. Különösen fontosak ezek az információk, mert ezen reaktánsok kísérleti detektálása rendkívül nehézkes.
A kvantumkémiai módszerek rövid ismertetése után, a használt kompozit modellek (G3MP2, G3MP2B3 and G3MP2//BH) felépítését mutattam be. Ezután az elektron hullámfüggvény Bader-féle analízisének (Atoms In Molecules) rövid összefoglalására került sor. A számított termokémiai mennyiségek segítségével, a nagynyomású reakciósebességi állandó számítását ismertettem.
A dolgozatban a fő hangsúlyt a telítetlen szénhidrogének •OH gyökkel való reakciójára fektettem. Ahhoz, hogy az ilyen típusú reakciókra hasznos kémiai információval rendelkezzünk, szükséges nagypontosságú, viszonylag gyorsan számítható kvantumkémiai modellre. Ezért szisztematikusan megvizsgáltam a különböző kvantumkémiai modellek (HF, MP2 és különböző sűrűségfuncionálok) teljesítőképességét az allilhelyzetű hidrogénelvonási reakciócsatornán:
A CCSD/6-31G(d) szinten számított geometriai paraméterek jól visszaadták a kísérletekből nyert egyensúlyi szerkezeteket, ezért azt feltételeztük, hogy az átmeneti állapot számításánál is jól teljesít. Ez alapján azt kaptuk, hogy amíg a HF szinten számított TS geometria lazábbnak, addig a MP2 kompaktabbnak bizonyult a CCSD átmeneti állapothoz képest. Az általában jól teljesítő B3LYP funkcionállal számított potenciál felületen az allil típusú átmeneti állapot nem volt megtalálható. A többi sűrűségfunkcionál esetében (B3PW91, B1B95, B1B95, B1LYP, MPW1PW91, PBE1PBE és BHH) az átmeneti állapotok irreálisan reaktáns típusú karakterisztikát mutatott a CCSD szintű TS-hez képes. A BH&HLYP hibrid funkcionállal számított TS szerkezet viszont jól egyezést adott CCSD/6-31G(d)-vel eredményekkel. Mindemellett a mindkét módszerrel két allilhelyzetű átmeneti állapotszerkezet volt meghatározható.
Az AInd0 és az ADir0 átmeneti állapotokból indított belső reakciókoordináta számítások jelentős eltéréseket mutattak. Az AInd0 esetében átmeneti állapot összeköttetésben van az addíciós reakciókból ismert van der Waals komplexszel (R), ezért ezt a csatornát indirekt allilhelyzetű hidrogénelvonási reakciónak nevezzük. Az ADir0 átmeneti állapotból kiinduló számítás esetén ilyen reakciócsatornát nem találtam, ezért direkt hidrogénelvonási reakciónak nevezzük. Mindkét hidrogénabsztrakciós reakció esetén, termék oldalon meghatároztam egy gyenge komplexet, amit víz és allilgyök képez (PC0). Ezen komplex kis stabilitása és a reakció erősen exoterm volta miatt a PC0 könnyen elbomolhat, így a reakció végtermékeként vízmolekula és allilgyök képződik. Az allilgyök (C3H5) a legegyszerűbb konjugált gyök, amelyben három elektron három szénen delokalizálódik. A delokalizációnak köszönhetően ezen gyök stabilitás viszonylag nagy, amit a reakció nagy exotermicitása is mutatott.





