Content area
Abstract
Amikor Európa másodszor is felfedezte Indiát, meghódított országoknál, aranynál ós romantikánál fontosabbra bukkant: egy ősi kultúra gazdagságára, termókenyitő szellemére. Az első lépést ezúttal a tudomány tette meg. Filológusok szegődtek a szanszkrit nyelv nyomába. Bopp, Schlegel, Max Müller, Benfey, Doussen és mások munkássága hozzáférhetővé tette a legértékesebb irodalmi, filozófiai és vallásos müveket. Az ó-ind szellem Goethe tudásának roppant csarnokában és Rückert jóval szerényebb életművében is helyet kapott. A múlt század Európája még biztosnak érezte a talajt a lába alatt ós a brahnanizmusban vagy a buddhista tanokban csupán bölcsességet a szellem térhódításának új dimenzióját látta. Talán Schopenhauer volt az egyetlen, aki a világból kiábrándult a világgal szembenálló upanisádok pesszimizmusát átélte és megértésükre kísérletet tett.
A XX, század első nagy világégése után azonban Nyugat valódi helyzetét egyro többen kezdték felismerni. A társadalom léte alapjaiban vált kétségessé, A civilizált emberpk elvesztette önmagát, énje kisiklott kezéből Azok, akik ebben a helyzetben elsősorban magát az embert akarták megváltoztatni, Indiában segítségre találtak, Romain Rolland Gandhi és Ramakrishaa példájával próbálkozott. A. Schweitzert is elsősorban etikai szempontok vezették. Die Weltanschauung der indischen Denker/ A.Huxley behatóan foglalkozott a a buddhizmussal, Paul Brunton pedig megírta könyvét az európai ember számára talán egyedül használható jóga módszerekről. /The Way of The Inner Life/
Ez a felsorolás távolról sem lép fel a teljesség igényével, mégis egy alapvető törekvést illusztrál: önmagunk megismerésének és tökélotesitésének fontosságát, a befelé fordulás szükségességét. század eseményeinek és jellegének mintegy ellenhatásaként terjedt ez az áramlat /jobb szó hijján talán szabad igy neveznem/, amely az ember mélyebb énjének, központjának keresésére sürgetett és amelyben Hesse Eliottal találkozott. A közös alap és példa mindkettőjük számára az ó-ind filozófia egyik legfontosabb rendszere, a jóga volt. Ez lesz tehát az egyik terület, amelyet az olemzés tárgyává teszünk.
A másik tóma az idő mibenlétének kérdése, amelyet szintén századunk tett igazán problématikussá. Itt már jóval nehezebb a különböző okokból és hatásokból a döntőt kihámozni, ezért csupán azt igyekszem majd bizonyítani, hogy Hesse és Eliot ezen a ponton is találkozott és mindkettőjük mögött ősi ind gondolatok szelleme is felfedezhető.
Az elemzés során néhány egyéb, a brahmanizmussal vagy a buddhizmussal kapcsolatos problémát is érinteni fogunk, amelyek azonban másodlagos jelentőségűek és igy vagy úgy kapcsolatban állnak e két központi témakörrel.
Eliot érdeklődése az egyete i évek idején ébredt fel India iránt, Hesse vonzódását már a gyermekkor élményei és a családi hagyományok is motiválták.
Az iró egyik nagyapja. Dr.Hermann Gundert életének tekintélyes részét e távoli országban töltötte. 1833-ban, még tübingai diákéveinek idején, öngyilkossági láz tört ki a növendékek között. Hermann Gundertnok sikerült egy barátját visszatartania. Ebben a pillanatban határozta el, hogy misszionárius lesz Indiában anélkül, hogy a döntés okáról számot tudott volna adni magának.
A tanulás évei következtek. 1836-ban - már a bongáli és hindosztáni nyelv ismeretében - elhagyta kontinensünket, hogy július 6-án Madraszban India földjére lépjen. Nemsokára már a telugu és a tamil nyelvet is jól beszélte. A missziónál szerető élettársra talált, érdekes azonban, amit erről a házasságáról egyik levelében ir: . höret mich wohl, und glaubet mir: nicht der Heirat wegen bleibe ich in Indien, sondern wiil ich in Indion bleiben will und muss, heirate ich.
