Térinstalláció és tér összefüggései: Egyéni útkeresés az építészet határterületén

Abstract

„A múlt század közepén indult el a művészetek autonóm fejlődése, melyet azóta általában a modernitás megjelöléssel illetnek, és amelynek nem láthatjuk kimenetelét. A művészeti termelés azzal, hogy radikálisan kiszabadította magát a hagyományos ontológia vadászterületéről, s hogy mindenfajta kánont elvetett, reménytelenül lekörözte a teória lehetőségeit." Bubner érvelése számomra kaput nyit egy nagy mértékben szubjektív tartalmakkal megerősített téma kifejtéséhez, lehetőséghez juttat, hogy önálló gondolataimat, alkotó szemem vizsgálatára alapozva, kifejtsem. Egy művészeti produktum szükségszerűen a szubjektív és az objektív harmóniájából épül fel. A harmónia ez esetben arányokat jelöl, amely különböző korokban más - más ideálrendszert határoz meg. Az arány szubjektív felé tolódása kaput nyitott az építészetnek, hogy kifejtse művészi indítatásból született tapasztalatait, melyek a téralkotás, térképzés indulatából adódtak. Kapcsolatát a képzőművészettel ezzel megalapozta, összefonódása új, lehetséges utakat tárt föl az építészet területén belül, melyet gyakran határterületi jelzővel illetünk. A terület pontos lehatárolása nem lehetséges és nem is szükséges, jellege a nyitottságból ered, az átjárás szabadságából, ugyanolyan belső szerkezettel rendelkezik, mint a művészeti produktum. Vizsgálódásom középpontjában e képlékeny területen belül született gondolatok, alkotások állnak, azon belül is a téralkotással jellemezhető részterület. Ezen viszonyrendszerek feltárásából következő sejtéseimmel szeretném tágtani az építészetről, a térről való gondolkodást.

2. Építészet és képzőművészet szükséges kapcsolata A dolgozat nem ad mindenre kiterjedő áttekintést a tér, térbeliség és a művészet kapcsolatának kifejlődéséről, mindössze egy-egy példa kapcsán villant fel művészettörténeti párhuzamokat a múlt térbeli kísérletei és napjaink térinstallációi között. Ezeken túl viszont átfogó képet próbál nyújtani az építészet és képzőművészet egyik szükséges közös tartományát illetően, amelyet a térinstalláció jelent. A képzőművészet térhez való viszonyát filozófusok, művészettörténészek gondolati szűrűjén keresztül érzékeltetem, majd konkrét művek és művészettörténeti ikonok egymásmellé állításával fejtem ki. „Amit ugyanis a műalkotások tudtul adnak vagy megmutatnak, az mindig ellenáll a fogalmakba történő átfordításnak, vagy elméleti általánosításnak. A mindenkori ismerettartalom egy érzéki teljesítményhez kötődik, amely inkább begyakorolható, mintsem megtanulható, s amelynek evidenciája messzemenően kivonja magát a diszkurzív közvetíthetőség alól."2 Értekezésem művészet és építészet közötti szubjektív gondolatokra, értelmezésekre támaszkodik, amit a tudományos gondolkodás és az intuitív művészi értés (megértés) relációja eredményez. „Hitem szerint a nyelv társadalmi eszközként fejlődött ki mindennapos tapasztalatok, a környezetről alkotott hipotézisek, s a tipikus eseményekre adott normális reakcióink kommunikálására. Következetesen csődöt mond azonban, amikor a szubjektív és automatikus reakciók illékony állapotáról akarunk beszámolni. A művészet, éppen ezekre a - tudatunktól nagyrészt független - reakcióinkra hat."3 Hannes Böhringer Rejtőző ember4 című értekezésében egy spanyol képzőművész, Santiago Sierra „Hat ember, aki a kartondobozban töltött időért nem kaphat fizetséget" című művének megismerése kapcsán von párhuzamot a képzőművészet, ami már színház, és a tér között.

Abstract (AI English translation)

Information popover about translation disclaimer

"In the middle of the last century, the autonomous development of the arts began, which since then has generally been referred to as modernity, and whose outcome we cannot see. By radically freeing itself from the hunting ground of traditional ontology, and by discarding all kinds of canons, artistic production has hopelessly bypassed the possibilities of theory." Bubner's argument opens the door for me to explain a topic reinforced by largely subjective content, it gives me the opportunity to express my independent thoughts, my creative eye based on his examination, let me explain. An artistic product is necessarily built up from the harmony of the subjective and the objective. In this case, harmony denotes proportions, which define different ideal systems in different eras. The shift of proportion towards the subjective opened the door for architecture to develop artistic inspiration his experiences, which arose from the impulse of space creation and spatial formation. This is how he established his relationship with fine art, and his interweaving revealed new, possible paths within the field of architecture, which is often referred to as borderland. The precise delimitation of the field is neither possible nor necessary, its character stems from openness, from the freedom of passage, it has the same internal structure as the artistic product. At the center of my investigation are thoughts and creations born within this malleable area, including the sub-area characterized by the creation of space. I would like to expand the thinking about architecture and space with my following guesses from the exploration of these relational systems.

2. The necessary relationship between architecture and visual arts

The thesis does not provide an all-encompassing overview of the development of the relationship between space, spatiality and art, but only in connection with one example, art historical parallels between the spatial experiments of the past and the spatial installations of today flashed. Beyond these, however, it tries to provide a comprehensive picture of one of the necessary shared domains of architecture and visual arts, which is spatial installation. I perceive the relationship of fine art to space through the thought filter of philosophers and art historians, and then explain it by juxtaposing specific works and icons of art history. "What works of art convey or show always resists translation into concepts or theoretical generalization. The content of knowledge at any given time is linked to a sensory performance, which can be practiced rather than learned, and the evidence of which is far removed from discursive mediatability."2 My dissertation relies on subjective thoughts and interpretations between art and architecture, which scientific thinking and intuitive artistic understanding ) relation results. "According to my belief, language developed as a social tool for communicating everyday experiences, hypotheses about the environment, and our normal reactions to typical events. However, it consistently fails when we want to report on the volatile state of subjective and automatic reactions. Art, precisely for these it affects our reactions - which are largely independent of our consciousness." In Hannes Böhringer's treatise "Hidden Man", in connection with learning about the Spanish artist Santiago Sierra's work "Six people who cannot be paid for the time spent in a cardboard box", visual art, which is already theater, and between the space.